Szereplők

Hogy kerülnek ezek a szereplők a mai Budapestre? Bár a Mester és Margarita Moszkváját és napjaink Budapestjét a fizikai térben 1560 kilóméter (légvonalban), időben pedig több korszak választja el egymástól az emberi gyarlóság, esendőség, hiúság és kapzsiság keveset változott azóta, mint ahogyan a nem változott a szeretet-éhség, és a jobb világra való sóvárgás késztetése sem. A Berliózok, az Ivan Nyikolajevicsek, a Natasák most is köztünk járnak, mint ahogy minden bizonnyal velünk van Azazelló, Fagót és Woland is.

A Mester és Margaréta észrevétlenül és apránként szivárgott be a készülő regénybe, melynek munkaneve akkor még Megváltó 2.0 volt. Bevallom, a Mester és Margaritát lakásfestés közben, hangoskönyv formájában „olvastam el”, Szilágyi Tibor zseniális tolmácsolásában. A történet annyira magával ragadott, hogy nemegyszer csak azért álltam neki egy újabb – egyébként „nemszeretem” feladat elvégzésének, hogy a következő fejezetet meghallgathassam. Közben írtam a saját regényemet. Gondolkodtam rajta, hogy a Mester és Margarita valójában mit is jelent, és mi a mának szóló üzenete, ha van neki egyáltalán ilyen. És egyszer csak az egyik szereplőm „kiszólt” a regényből, utalást tett Bulgakov halhatatlan művére. Meglepődtem, mert én ugyan nem akartam olyasmit a szereplőm szájába adni, amit végül mégis kimondott. Aztán jött a következő és a következő utalás, és én több karakterben felismertem a Mester és Margarita archetípusait, akik lassan, de visszavonhatatlanul beköltöztek az én irományomba.

Ennek kapcsán viszont számos érdekes felismeréssel gazdagodtam. Feltűnt például, hogy Bulgakov művében sosem derül ki, hogy valójában kicsoda is a Mester. Az irodalmárok ezt általában elintézik annyival, hogy ő egy jelkép, a hatalommal szemben álló, örök művész jelképe. Nem venném a bátorságot, hogy nálamnál műveltebb esztétákkal vitatkozzak, de ez a válasz azért mégis olyannak tűnt nekem, mint amikor egy jogász azt válaszolja egy kérdésre, hogy „ez tényállásfüggő” (gy.k.- „Nem tudom pontosan a válszt.”).

Kíváncsi voltam arra is, vajon mit csinál a Mester és az ő Margarétája abban a privát mennyországban, amit Jesua ha Nocri (Jézus) kérésére a Sátán teremtett neki? Mi történt Poncius Pilátussal, Júdea ötödik helytartójával, miután a Mester megváltotta évezredes bűnhődéséből?

Az események láncolata végtelen, minden hatás tovagyűrűzik a végtelenbe, de milyen hatása van a Mester és Margarita hasábjaiba zárt gondolatoknak a mi jelenünkre, és legfőként a jövőnkre?

Ezek a gondolatok motoszkáltak bennem végig, a regény írása alatt, és úgy érzem, a mű végére a válaszok is nyilvánvalóvá váltak.

Akkor a Megváltás ára a Mester és Margarita folytatása lenne? Ahhoz, hogy megértsük, előbb el kell olvasni Bulgakov halhatatlan regényét? A válaszom erre egyértelműen nem. Bár a finom utalások kétségtelenül nagyobb mértékben nyújtják a felismerés édes örömét ha olvastuk Bulgakovot, a történet mégis önálló. Ahogy korábban is írtam, az archetípusok nyilvánulnak meg a könyv lapjain, ők beszélnek, cselekszenek, csetlenek-botlanak ott. A történet örökérvényű kérdéseket boncolgat: mi a Jó és a Rossz közötti lényegi különbség, van-e egyáltalán ilyen, képes lehet-e az ember saját hibáin és önzésén felül emelkedve meghaladni önmagát? Ezen kérdések megválaszolásában az ősi, védikus tanítások voltak segítségemre, melyek ősidőktől fogva megadták a feleletet ezekre a gyötrő dilemmákra. Ezért ezeket csempésztem a szereplők mában és jövőben játszódó kalandjainak köntöse alá. Ezek szűrődnek át a modern helyszínek díszletei között, és derengenek kalandok forgószelének légfalán át, mely reményeim szerint minden „dohszagot” kisöpör a történetből – és a korábban már hallott igazságokat új megvilágításba helyezve – friss levegővel tölti meg az Olvasó tüdejét is. Lélegeztetőgép helyett ezt ajánlom.

Nandagópa

HA MÁST (IS) OLVASNÁL…