Az ismeretlen “Pilinszky vers”
Pilinszky János
(A regényben olvasható verset nem Pilinszky János, hanem a regény szerzője írta.)
Örökbe örökre
Mire megjövők, már várni fogsz rám.
Korok során át követtelek én
Most fél szívem fél szívedhez illesztem
S együtt tekerünk a világ kerekén.
Mire megjövök, már vágyni fogsz rám.
Szemem senkiföldje, s te mohón meredsz bele
Csókokkal halmozod apró, pirosló szám
S szíved innentől énvelem lesz tele.
Mire megjövök, már felismersz engem
Ha nem is tudod, mily végzet húzott ide
Feldereng, s te megpillantod bennem
Mi az Ember egyetlen, valódi hite.
Mire megjövök, már nem lesz visszaút
Létünk rég kiformálta ok-okozat törvény,
Elnyel mindkettőnket, s magával ragad
Az életnek hívott ősi spirál-örvény.
Mire megjövők, már magad sem érted
Hogyan létezhettél eddig nélkülem,
S egymást fogadjuk örökre örökbe
Ahogy fél szívedhez illesztem fél szívem.
Hírlevél
közös kaland
0 hozzászólás