Amikor az egyszeri olvasó először találkozik egy könyvvel, elsőként általában a borítóját nézi meg. Elolvassa a címét, az alcímét (ha van), aztán megfordítja a kötetet, és elolvassa annak hátlapján az ismertetőt (az un. fülszöveget). (Mondjuk én a kettő között általában kinyitom a könyvet, és beleszagolok, és csak utána állok neki a böngészésnek.) Beleolvas az első oldalba, aztán megnézi a tartalomjegyzéket.

A taralomjegyzék kissé mágikus dolog. Olyan, mint a könyv sűrített esszenciája. Hívogató titokzatossággal sorjáznak benne a fejezet és alfejezet címek, melyeknek épp ezért óriási jelentőségük van az olvasó kíváncsiságának felkeltésében. Jó fejezetcímeket találni legalább olyan nehéz, mint jó címet adni a könyvnek. Vagyis a címadás nehéz feladatát egy könyv írása kapcsán nem egyszer kell sikeresen abszolválni, hanem annyiszor, ahány fejezet van a könyvben +1 😊 Én bizony már tettem vissza könyvet a bolt polcára, miután átfutottam a tartalomjegyzéket! A fejezetcímek vonzhatnak, vagy taszíthatnak téged, de lehetnek semmitmondók is. Utóbbi kettő nem jó, minden író sejtelmes (tehát a kíváncsiságot birizgáló és az érdeklődést felkeltő) címekről álmodik, amely átbillenti a bizonytalankodó olvasójelöltet az „engem ez a könyv márpedig érdekel, és el akarom olvasni” térfélre.

Az igazat megvallva „A megváltás ára” fejezetcímeivel igencsak megküzdöttem. De végül meglett az eredmény. Hogy hogyan sikerült, azt mondjátok meg Ti!

Gebei Viki grafikusművész áldásos munkájának eredményeként elkészült a második rész tördelése, így előállt a kötet tartalomjegyzéke is. Nem kis izgalommal mutatom be nektek ennek képeit…

További részletek hamarosan…

Nandagópa