Három világ határán
“…csak azért is…”
Swamiji mai jóga nidrája (vezetett mélyrelaxációja).
Elfelejtettem levegőt venni. Nem is volt rá szükségem.
Valaki megtartott. Mintha egy láthatatlan szálon függtem volna.
Nyugalom volt és végtelen béke.
Aztán elindult a nap, a gondolataim. A holnapokról. A szerepeimről, melyeket el kell játszanom a jövő héten, melyekben meg kell felelnem.
És éreztem: elég.
Elővettem hát én is a jóga nidrát.
Lefeküdtem a matracra. Becsuktam a szemeimet. És elkezdtem.
Az alábbi vizualizációs gyakorlat szövegét megosztom veletek, mert így olvasva is sokaknak segíthet.
Az alábbi bejegyzés alapja tehát (nem szó szerint idézet a könyvből): Swami Satyananda Saraswati – Jóga Nidrá című könyve
Látod magad, ahogy útnak indulsz, hogy megmássz egy hegyet. Tudod, hogy ez egy hosszú és nehéz út lesz….de bizonyosan érzed, hogy fel fogsz jutni a hegy csúcsára.
Amint elhagyod a várost, találkozol egy emberrel, aki segítőd, vezetőd lesz az úton.
Soha nem láttad még őt, nem is ismered. De tudod, hogy képzett és tapasztalt vezető.
Nem sokat beszélgettek, csak a legszükségesebb instrukciók hangzanak el. Csendben követed őt.
Az ösvény, amin haladtok, egy hatalmas erdőn vezet keresztül. Hatalmas fák árnyékában vezet ez az ösvény, egy patak is csordogál mellette.
Egy helyen megálltok és mindketten merítetek kulacsotokba a patak vizéből. Szádban érzed a víz hűsítő ízét. Egyetlen szó sem hangzik el köztetek. Mentek tovább.
Ahogy csendben folytatjátok együtt az utat, egyfajta csalódottságot, bizalmatlanságot érzel a vezetőd iránt.
Közben ahogyan haladtok beljebb és egyre beljebb az erdőben látod, hogy az erdő olyan sűrűvé vált, hogy semelyik irányban sem látsz ki belőle. Csak mentek és mentek. Nagyon távol érzed magad az otthonodtól.
Azonban egy kis idő múlva elkezd tisztulni, világosodni a táj körülötted. Elkezdtek igazán felfelé haladni a hegyen. Megállsz egy percre és visszatekintesz, amerről jöttél. Látod az erdőt, a város háztetőit. A város látványa és a tested fáradtsága azt az érzést keltik benned, hogy ez az út hiába való. Legszívesebben vissza fordulnál oda, ahol az otthonod kényelme, barátaid várnak. A vezetőd nem engedi. Erősködik, hogy menj tovább.
Követed őt.
Az emelkedő egyre meredekebb és meredekebb lesz. Kezdesz fáradni, de vezetőd egyenletes iramban, erőteljes tempót diktálva halad tovább.
Időnként dühöt érzel a kérlelhetetlen iram miatt, máskor meg hálás vagy vezetőd tapasztalataiért és tudásáért, ahogyan az egyre nehezebb terepen vezet téged tovább. Tudatosan elkerüli azokat a helyeket, ahol számodra lehetetlenség lenne tovább haladni.
A növényzet ritkul… a talaj sziklás és göröngyös. Az otthonodra, múltra való gondolataid teljesen eltűnnek, hiszen muszáj most arra összpontosítanod, hogy mássz és hogy lépést tudj tartani a vezetőddel.
Erőt vesz rajtad az elcsigázottság és összecsuklasz a földön, hogy pihenhess. Kimerültnek és legyőzöttnek érzed magad és már az sem érdekel, hogy a vezetőd vár – e rád, vagy sem….
A vezetőd odajön hozzád, kézenfog, és továbbindul, kezedet fogva. Minden lépésnél azt ismétli, hogy “csak azért is”…azt veszed észre, hogy követed a ritmusát ..”csak azért is”, ezt mantrázod…”csak azért is”…ezek a szavak ott visszhangzanak testedben és elmédben, ami mérhetetlen erőt ad számodra.
A vezető elengedi a kezed, de a szavak továbbra is ott visszhangzanak az elmédben, ott koppannak minden lépésednél, ahogy követed őt tovább, felfelé.
Ahogy közelítesz a Szent Hegyhez, a tetejéhez, az emelkedés a kaptatón még nehezebbé válik…vezetőd messze előtted jár. Erőtlenül vonszolod magadat tovább, egyedül.
És végül ott vagy. Felérsz a csúcsra. Vezetőd ott vár rád.
Ahogyan körülnézel, csodás panoráma tárul szemeid elé. Vezetőd mosolyogva áll előtted.
Te hálás vagy neki az erélyességért, határozottságáért az út során.
Vezetőd így szól hozzád: “Kövess engem!”…és elrugaszkodik a csúcsról és eltűnik a térben…és te bármiféle megfontolás nélkül követed őt.
– – – – –
Szóval, én most így. Habozás nélkül követném. És te?
Minden, amit kaptam,
Minden, ami vagyok.
Neked köszönhetem,
Lelkemben ragyog.
Amikor lélegzem,
Téged érezlek.
Szívem elcsendesül,
Szeretek, végtelenül.
Éreztem, milyen ott.
Lélegeznem felesleges volt.
Ott voltam, akkor Benned,
Ahogyan Te most, bennem.
EGYütt voltunk,
A lelkem és Te.
EGYgyé váltunk
Egy lélegzetre.
Nem volt testem, sem családom.
Itt hagytam ezt a világot.
Rád bíztam magam, könnyedén.
Hagytam, lélegzetem lélegzeted tenyerén.
Maradtam volna még. Téged választva.
De ez a világ még vár a támaszra.
Teszem, mit tennem kell, mutatod az utat.
Itt vagy, bennem, Lélegzetem Ura.
(Mohini:Lélegzetem Ura)
Téged is várunk!
Azon túl, hogy itt megtalálod saját kiadású könyveinket, számtalan más dolgot is tehetsz:
Publikálhatod saját, spirituális témájú írásaidart
részt vehetsz az oldal szerkesztésében
Olvashatsz és írhatsz ajánlókat spirituális könyvekről
bemutatkozhatsz grafikusként, szerkesztőként, korrektorként
Hogyan tehetem meg mindezeket?
Küldj egy emailt az info@spirodalom.art email címre.
Ha publikálni szeretnél, akkor küldd el a műved, vagy annak egy részét. A beküldött művekből szerkesztőbizottságunk választja ki, mit tegyünk közzé. A kiválasztott művek a Társalkotók rovatban jelennek meg.
Ha grafikusként, szerkesztőként, korrektorként, webdesignerként szeretnél bemutatkozni, akkor küldj az info@spirodalom.art email címre egy rövid bemutatkozó anyagot, ha lehet, referenciákkal együtt. A bemutatkozások az Alkotótársak rovatban jelennek meg.
Mindkét lehetőség ingyenes, de fenntartjuk a jogot arra, hogy megválasszuk, ki jelenjem meg az oldalon.
További részleteket emailen, vagy telefonon tudsz egyeztetni velünk.
Nincs jobb, mint egy jó könyv illata
Érdekelnek a könyveitek, hol tudhatnék meg többet róluk?
Saját kiadványainkról a Könyveink rovatban olvashatsz.
Itt tudhatod meg, miről szólnak, találkozhatsz a szereplőkkel, olvashatod azok véleményét, akik már olvasták a történeteinket. Találni fogsz itt érdekes sztorikat is a könyvek születéséről.
És persze itt meg is rendelheted őket.
Jó szórakozást kívánunk!
Hírlevél
Közös
kaland
0 hozzászólás