Harangok. Ott lógnak a templomokban, a templomok bejáratánál. Kicsik, nagyok.

A templomba való belépés előtt meg kell szólaltatni a templom harangját. Úgy tartják, hogy ilyenkor a hívők Istenhez vezető kapun kopogtatnak, mintegy engedélyt kérjve a bebocsájtásra.

A harangok készítése külön tudomány. A harangot öt fém – ólom, réz, cink, vas és ón -keverékéből állítják elő. Az arány, ahogyan az egyes fémek keverednek, az az igazi tudomány a harangkészítés mögött. Mindegyik harangot úgy készítik el, hogy olyan meghatározott hangot adjon ki, amely képes harmóniát teremteni a bal -és a jobb agyfélteke között. Abban a pillanatban, amikor megkongatjuk a harangot, a harang éles, tartós hangrezgése legalább hét másodpercig tart. Ez elég hosszú idő ahhoz, hogy a rezgések megérintsék a tested hét gyógyító központját, csakráját.

A harangok más feladatot is elláttak. A legtöbb régi templomnak még ajtaja sem volt és dombok, erdők között helyezkedtek el, ahol állatok, madarak, rovarok számára adtak  menedéket. A harangok hangja ugyanakkor védte tőlük a templomokat: nem tette számukra lehetővé, hogy hosszú időn át a szent helyen tartózkodjanak.

.”