Laurent Gounelle: Az ember aki boldog akart lenni
Laurent Gonuelle eredetileg pszichiáter akart lenni, de háziorvosa erről lebeszélte, mondván, ennek a szakmának nincs jövője.
Ezek után viszont közgazdasági tanulmányokat folytatott, és pénzügyesként dolgozott is egy nagyvállalatnál.
Azért csak kibújt belőle a „pszichovéna”, mert elhagyta a pályát és a megfelelő tanulmányok elvégzése után pszichológusnak állt. Első könyve 2006-ban jelent meg. Az ember, aki boldog akart lenni pedig 2008-ban.
Laurent Gounelle: Az ember aki boldog akart lenni
A mű – szándékosan nem regényt írtam, mindjárt el is mondom, miért – címválasztása telitalálat. Mert hát ki ne akarna boldog lenni? Így kell címet adni egy írásnak, hogy az szinte magtól ugorjon az ember kezébe. Velem is ez történt, engem a Trivum kiadó 2016-os kiadása szólított meg, méghozzá nem is akárhol. A zalasztántói békesztupa ajándékboltjában, ahol buddhista kegytárgyak, hangtálak, tibeti gyógyteák és füstölők (és igen, jónéhány egyéb encsembencsem) mellett viszonylag sokféle könyv is megtalálható. Ezek többsége nyilvánvalóan a buddhizmussal foglalkozik, de a szerzetesek, és a bolt üzemeltetőjének széles látókörét dicséri, hogy a könyvkínálat nem csak erre korlátozódik, számos egyéb témájú könyv is megtalálható itt. Hatalmas választékra azért ne számítsunk, de néhány más vallásról szóló, poszichológiai és önfejlesztő témájú könyv is megbúvik itt a polcokon, olyan kötetek, melyek méltóak a spiritualitás iránt érdeklődő olvasók figyelmére és nem feltétlenül találhatók meg a nagy könyvesboltok bejárata közelében felsorakoztatott, leginkább szembetűnő kínálatban.
Szóval itt találtam rá a számomra addig ismeretlen szerzőtől származó könyvre, amit borítójára pillantva mindjárt vissza is tettem a polcra. Az ugyanis nem nyerte el a tetszésemet. A dzsungelre utaló, húsos zöld levelek, és balinéz építmények láthatóak rajta, számomra kissé jellegtelen, a beltartalomra kevéssé utaló módon. Ezúton fejezem ki elismerésemet a tördelőnek is, aki az egyébként nem túl vaskos kéziratból könyvszerű kiadványt tudott faragni. Mondjuk az igyekezetet itt-ott túlzásba vitte (a könyv méretéhez képest túl nagy karakterek, és helyenként még a fejezetek előtt álló clipartokkal együtt is egy oldalnál rövidebb „fejezetek”).
Az első vizuális benyomást félretéve aztán ismét kézbe vettem a könyvet, és a fülszöveg végül meggyőzött arról, hogy én ezt a könyvet meg akarom venni. (Kissé bizonytalan voltam, ezért még bele is szagoltam. Kellemes könyvszaga volt.)
Megvettem, elolvastam, és ezt nem bántam meg. Ezt annak ellenére tudom kijelenteni, hogy a könyv messze van a hibátlantól. A borítóval és a tipográfiával kapcsolatos megjegyzésem (ami azért lássuk be, mégsem olyan lényeges a könyv valódi értékének megítélését illetően) mellett azt is előre kell bocsájtanom, hogy ha elsősorban regényt akarsz olvasni, akkor ne ezt a kötetet válaszd! A regény ugyanis „rendszerint hosszabb időszakot felölelő, szerteágazó cselekményű, számos szereplőt (fő- és mellékszereplőket) bemutató mű, az epika vezető műfaja. A mű középpontjában egy történet áll.” (Idézet a Wikipédiából.) Az Ember aki boldog akart lenni ebben az értelemben nem regény (legfeljebb kisregénynek lehetne nevezni). A középpontban itt ugyanis legkevésbé a történet áll, az csupán nem túl részletesen kimunkált hátteret ad az önfejlesztő gondolatokhoz, melyeket viszont érdemes elolvasni. A szereplők ábrázolása teljesen elnagyolt – egyedül a főhős karaktere van kidolgozva valamelyest –, valódi szerepük nincs a cselekményben, mint ahogy a szó szoros értelmében vett cselekmény sincs igazán. A főszereplőn kívül nincs jellemfejlődés sem, a többiek csak statisztálnak. A párbeszédek sokszor érezhetően semmi más célt sem szolgálnak, minthogy információt közöljenek az olvasóval. Ez persze nem lenne baj, de az már igen, hogy ezt pontosan érzed is olvasás közben.
A történet szerint főhősünk egy tanárember, aki egymagában tölti szabadságát a festői szépségű Balin, és valamiért – ennek pontos oka sem derül ki –, felkeres egy híres balinéz gyógyítót, egy igazi gurut. A guru és környezete leírását olvasva úgy érezhetjük mintha az Ízek, imák szerelmek (Eat Pray Love) c. Julia Roberts film egyik jelenetét látnánk. Ez persze nem baj, az már viszont inkább zavaról, hogy az agg guru alakja időnként kevéssé hiteles: modern kísérletek eredményeire, interneten fellelhető USA-beli gyógyszerkutatási adatokra hivatkozik, melyeket kevéssé érzünk életszerűnek a trópusi környezetben egy öreg tanító és gyógyító szájából. Vártam, hogy végül kiderül, miért hivatkozik a guru éppen ezekre az adatokra és kutatásokra, milyen kapcsolódása van személyesen ezekhez, erre azonban nem került sor. Így a bölcs tanító a karaktere sajnos nem került helyre.
A főhős és a guru közötti párbeszédek is furcsák sokszor, ezeket olvasva az az érzésed, hogy a főhős végig „alákérdez” a gurunak, aki végsősoron nem csinál mást, mint egy önfejlesztő tréning előadójának expozéját önti dramatizált formába. Tulajdonképpen ezzel meg is ragadtuk az egész könyv lényegét: Az ember, aki boldog akart lenni nem más, mint egy regénynek álcázott leírás pszichológusi ülések egzotikus környezetbe kihelyezett sorozatáról.
És ez a lényeg! Mert ha így olvasod, a tartalom viszont érdekes, és rendben van. Szemléletes, érthető, hatást gyakorol az olvasóra, gondolatokat ébreszt.
Hősünk nem érzi jól magát a bőrében, mint kiderül róla, nem is akart tanár lenni, csak családja nyomására választotta ezt a szakmát. A guruval való beszélgetések során rájön, hogy ez az az ok, ami miatt rosszul érzi magát a bőrében. Teljesen mást szeretne csinálni, de fél a visszautasítástól, a kudarctól, a saját környezete (feltételezhetően) elutasító reakcióitól. A guru beszélget vele, és feladatokat ad neki, hogy a derék tanárember maga jöjjön rá, nemlétező árnyaktól fél, melyeken – ha akar – módjában áll átlépni. Ennél persze sokkal érdekesebb a dolog, de ha itt többet írnék, akkor az már spoilerezés lenne. Inkább olvasd el a könyvet, ami nemcsak Zalaszántón, hanem a könyvesboltokban is kapható, például itt.
Nincs jobb, mint egy jó könyv illata
Érdekelnek a könyveitek, hol tudhatnék meg többet róluk?
Saját kiadványainkról a Könyveink rovatban olvashatsz.
Itt tudhatod meg, miről szólnak, találkozhatsz a szereplőkkel, olvashatod azok véleményét, akik már olvasták a történeteinket. Találni fogsz itt érdekes sztorikat is a könyvek születéséről.
És persze itt meg is rendelheted őket.
Jó szórakozást kívánunk!
Hírlevél
Közös
kaland
0 hozzászólás