Nem feltétlenül szüksges sütik

“…Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan….”

A jóga és én.

Amikor elkezdtem, nem is gondoltam, mennyi minden változik majd bennem.

Hosszú évek önvizsgálata alatt sikerült elfogadnom, amit addig nem, sikerült megbocsátanom, amit addig nem.

Sikerült “nem elvárnom” dolgokat, talán ez volt a legnehezebb. Ezek voltak a legnagyobb pofonok, ehhez kellett leginkább a feltétel nélküli szeretet.

Van, hogy nem mindig megy.

Egyik tanítómnak írtam egyszer: “….. én nem olyan vagyok, amilyennek te gondolsz és te sem olyan vagy, mint amilyennek én gondollak. Ez, hogy hamisan, úgy várunk el az emberektől dolgokat, hogy a mi elvárásaink szerint cselekedjen valaki, ez okozza a legtöbb fájdalmat. Hogy akarok így jógaoktató lenni, hogy még saját magam életét, magamat is rendbe kell raknom? Vagyok elég jó ember, ahhoz, hogy oktató lehessek?”

Válasza tükröt mutatott: “…ettől bíznod kell az emberekben. Közel kell engedned őket valamennyire magadhoz. Ne legyél kemény magaddal szemben. Emberek vagyunk, érzelmekkel, gondolatokkal. Azt kell, hogy lásd, hogy a jóga útja egy folyamat, mindannyian úton vagyunk…. “

Aztán hatha-jóga oktató lettem.

És jött egy vinyásza Napüdvözlet kihívás. 108 Ashtanga Napüdvözlet. Vezényelve a légzés szinkronnal.

108 Napüdvözlet.
108 nyújtózás a magasba, hogy megtanítson arra, bármit elérhetek.
108 előrehajlás, hogy alázatra tanítson, magam iránt is.
108 csaturanga, hogy testem megmutassa nekem, erősebb vagyok, mint gondolom.
108 felfele néző kutyapóz, hogy megtanítsa, merjek szeretni és bízni.
108 lefele néző kutyapóz, hogy megérezzem tenyeremben a biztonságot, hogy megtanítsa, én magam vagyok, aki biztonságot ad.
108 szor feljönni a mélyből, hogy emlékeztessen, a gödörből csak felfelé vezet az út.
108 szor szívem előtt a kezem, hogy érezzem, a szeretet mindenek fölött.

1080 tudatos lélegzetvétel.
Megérezni a lélegzet erejét. Nem volt sem tér, sem idő.

Ekkor döntöttem el.

 

 

Ashtanga és én.

Kisgyermek korom óta erősnek kellett lennem. Mindig ki kellett állnom magamért, sőt, másokért.

Egyfolytában erősnek lenni. Mikor én azt éreztem, gyenge vagyok, összeroppanok.

Az ashtanga 108 Napüdvözlete alatt, ahogy a légzés áramlott és szinte vitte a testemet, megéreztem valami gyengéd erőt. Vonzott magához.

Amikor elkezdtem az ashtanga képzést, magamért kezdtem el. Tudom jól, hogy 47 évesen sokan már senior képzésben gondolkoznak.

Aztán a Yoga Chikitsa megérkezett hozzám, tanított és gyógyított. Megmutatta, hogy az erő, amit az izmaimban keresek, az ott volt, van bennem, belül. Szemmel nem látható. Jámák, nijámák. Dristik, légzés, bandhák. Mentális hozzáállás nélkül az egész egy torna mutatvány, nem több. Nem ashtanga jóga.

Oktatni fogom. Úgy, ahogy Tanítóm, Deepak Anthwal tanította. Alázattal.

“Egy homokszemben lásd meg a világot,

Egy vadvirágban a fénylő eget,

Egy órában az örökkévalót,

S tartsd tenyeredben a végtelent”

(W.Blake)

 

https://m.youtube.com/watch?v=UYh6XuPCmiU 

 

 

 

 

 

 

 

Nincs jobb, mint egy jó könyv illata

Érdekelnek a könyveitek, hol tudhatnék meg többet róluk? 

Saját kiadványainkról a Könyveink rovatban olvashatsz. 

 

Itt tudhatod meg, miről szólnak, találkozhatsz a szereplőkkel, olvashatod azok véleményét, akik már olvasták a történeteinket. Találni fogsz itt érdekes sztorikat is a könyvek születéséről. 

És persze itt meg is rendelheted őket. 

Jó szórakozást kívánunk!

 

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hírlevél

Közös 

kaland