Hát igen, ez a közösségi média ereje…

Az Angyal feketébe 2020 október végén jelent meg. Számomra is meglepő sikerrel. Mivel eredetileg ezt a könyvet „csak úgy” írtam, azzal a szándékkal, hogy ajándék példányként adom A megváltás árához. De valahogy úgy éreztem, hogy túl jól sikerült ahhoz, hogy csak olyan, „amolyan” könyvként lásson napvilágot, ezért beelőzte az első regényt, ami akkor már évek óta készült. És az Angyal „betalált”.

Sokakban megpendített valamit, amire nem is számítottam. Kutya és ember, no meg a halál egy könyvben. Sokakat megszólított a történet, olyanokat, akik már veszítettek el szívüknek kedves négylábú családtagot. És akinek már volt ilyen veszteségben része, azt nem hagyta érintetlenül, és nem hagyja érintetlenül a Fekete Angyal története sem. Pedig az nem is a halálról szól. Benne van az is, persze, de nem róla szól. Hanem az életről, amiben a halál csupán egy epizodista. Fontos, és a történetből kihagyhatatlan, de mégis csak egy szereplő.

Sokat töprengtem azon, hogy mi lehet ennek a történetnek a titka. Mert nem hibátlan, én is tudom. Talán lehetne hosszabb. (Annak is megvan a története, hogy miért ilyen hosszú. Majd máskor elmesélem.) Talán ma már sokkal jobban is meg tudnám írni. De nem fogom. Mert azt hiszem, a titok, ami átsejlik a sorokon, az az átélés. A megélés. Az őszinte. Mert ez a történet akkor született, amikor az első kutyám éppen haldoklott. Emlékszem, hogy azon az éjszakán is sokáig írtam, amikor végleg visszaadta a vadászengedélyét a Teremtőnek. Azon az éjjen kétszer voltam vele az állatorvosi ügyeleten. Mire másodszorra odaértünk, már csak a teste volt velem. A lelkének már elege volt, menni akart. Ma már ezt is jobban csinálnám, nem próbálnám meg erőnek erejével itt tartani, ha már menni akar, csak ezért, hogy nekem ne kelljen elengedni. De ezt sem tudom már átírni, mint ahogyan az Angyal feketében történetét sem. Ki tudja, talán ő súgta? Vagy „csak” ráébresztett valamire? És nemcsak engem, hanem másokat is? Ezért olyan népszerű ez a könyv, hogy már az ötödik utánnyomásnál tart?

Persze ne gondoljatok nagy számokra, egy utánnyomás itt nem több ezer, inkább több száz példányt jelent. De meglepetésemre a történet még mindig új és új olvasókat vonz. Talán azért, mert bár 2020 Magyarországán játszódik, tulajdonképpen játszódhatna bárhol, és bármikor.

De ettől még nem számítottam arra, hogy az érdeklődés a történet iránt továbbra is fennmarad.   Egy könyv természetes „életciklusa” a hozzáérték szerint úgy néz ki, hogy a legnagyobb érdeklődés a megjelenést követő egy-két hónapban van, majd beáll egy viszonylag állandó szint, ami idővel lassan kimúlik. Az újdonság varázsa elillan. (Ez alól persze nyilván vannak kivételek, korszakalkotó, vagy szenzációs művek, de ezek tényleg a főszabályt erősítik.)

Ez történt az Angyal feketébennel is, amíg valaki, a „Minden, ami tacskó” Facebook csoportban fel nem dobott egy posztot azt kérdezve, hogy érdemes-e megvenni ezt a könyvet. És a kérdésre több száz válasz érkezett komment formájában. Csak pislogtam… Mert volt persze olyan is, aki leírta, hogy nem arra számított, amit kapott (hiába, nem egy tipikus „czukikutyás” történet), de a válaszok elsöprő többsége nagyon pozitív volt. Ennek aztán az lett a hatása, hogy a könyv mindenhonnan el is fogyott, onnan is, ahonnan már régóta nem rendelt belőle senki.

Ezzel együtt nem is gondoltam arra, hogy utánnyomást készítessek, de egy sor érdeklődő elmait és messenger üzenetet kaptam, amiben azt kérzezték, hol lehetne hozzájutni a kötethez. Így végül mégiscsak készült még egy utánnyomás, ami már elérhető itt.

Ha szereted a kutyákat, akkor érdemes elolvasni a másik könyvet is!