Ha elkezded, beszippant. És el kell kezdened, mert a papiron megszerzett tudás elvész, ha nem tanítasz. És mert a papír tulajdonosaként ezt kötelességed is megcselekedned.

Minden gondolatod, ott jár. Mit, hogyan csinálj. Végig gyakorlod itthon az órát.

Közben persze, maradtak az eddigi kötelezettségeid is. Munka, család.

És jön a változás.

Változnod kell. Még mindig. Ki kell lépned a komfortzónádból. Még mindig.

Rájössz, hogy az az idő, amit saját gyakorlásodra tudtál eddig szánni az eltűnt. Mint a homokórában a homokszemek, átfutottak a múltba.

Az órák, amiket tartasz nem a te gyakorlásod.

Az órákra való felkészülés nem a te gyakorlásod.

Ami eddig mentség lehetett magadnak, miért nincs erre, arra időd: nem lehet többé mentség.

Alázatot tanulsz. Muszáj.

Time- menedzsment. Másképp nem megy. Hiszen ahhoz, hogy taníts, neked is fejlődnöd kell. Gyakorolnod.

És észreveszed:

Szolgálni kezdesz. Mindenhol, minden percedben.

Szolgálsz, mert nem hagyod, hogy a körülmények lehúzzanak. Nem hagyod, hogy a Jóga pusztán egy anyagi dologgá értékelődjön le.

Szolgálsz, mert átértékelődnek dolgok. A Siker fogalma. Valahogy anyagi szinten nem mérhető lesz. Amikor az a két gyakorló, aki eljött az órádra, felül az óra végi relaxáció után és a szemükbe nézel….elfelejted, hogy munka után mindig rohanás jóga órát tartani, elfelejted a benzinköltséget, a kétségeket……

Szolgálsz, mert online órákról alkotott véleményed átalakul…Amikor megkeresnek, milyen jó volt a céges webexen tartott online jóga órád, mennyit segített. És megfontolod, ezeknek az óráknak a lehetőségét. Mert MOST így segíthetsz.

Ha eddig nem vezettél szádhana naplót, most fogsz.

Először csak fejben. Aztán akár egy blogon írod ki magadból a gondolataidat.

Messengeren írod le önvizsgálataid eredményét, megéléseidet a téged kísérőknek. Tanítóidnak, barátaidnak.

Facebookon posztolsz csoportokba tanításokat. Nem a jógapóz leszel már többé az Instagramon, hanem adni akarsz. Ott is.

Adni szeretnél. Gondolataidat, vívódásaidat, önvizsgálataidat osztod meg másokkal, hogy ők is tanuljanak, haladjanak. Esetleg PodCastot is csinálsz …….

Vállalod magadat. Véleményedet, gondolataidat a jógáról, az Útról.

Ez mind, mind a szádhana napló. Egy kockás papírról beszivárgott az online térbe.

És tisztulni kezd a kép.

Az Úton a feladatom a Szolgálat. Seva. Ahogy minden jógaoktatónak. Ott, ahol éppen vagyok, azoknak, akiknek adhatok és úgy, ahogy adhatok.

🙏

Sosem utaztam. Csak 2019 ben a Nagy Zárás előtt. Ma már úgy gondolom, nem volt véletlen, hogy így történt minden, ahogy. Nem véletlen az a három hely, ahova egy éven belül eljutottam, mint ahogy az sem, akikkel találkoztam. Az sem amit mondtak.

Swami Yogasvarupananda tekintete és első idézete, a Bhagavad Gitából: “Jóga néven legyen ez ismert, a fájdalomtól való különválás”. Veda Chaitanya szavai, igazi, indiai mosolya a tábortűznél: “Hidd el, a pénz nem fontos. Nem az, ami igazán fontos ebben az életben”. Swami Yatidharmananda semmihez sem hasonlítható, mennyei kávéja és tanácsa: ” just slowly”.

Látom az Utamat. A külső körülmények egyáltalán nem ezt az irányt mutatják. Anyagi ésszel ez az Út fel nem fogható. Nem fogható fel anyaként, feleségként, ötven felé közeledő nőként.

Már soha el nem válunk Tanítóimmal. Akkor sem, ha nem találkozunk többé ebben az életben.

I close my eyes

and I see Your calm, endless tranquillity

Your limitless vital flow

Let in my heart ever glow.

My mind grows silent insensibly

As more and more intensively

My body evaporates through

And I exist just in you.

Nothingness is the only extant

But it is all an empty substant

Down and down your depth pulls me

As I whirl, swirl and spin for Thee.

The Ethereal is what I sense

The Timeless I feel with no fence

Breathless I flow towards your shore

I do not exist further more.

You washed away my masks and curtain

I’m not a mother, I’m not a person

Your water I’m absorbed into

And I whril round in circles with you.

Floated in you, keep on kissing me

While I can’t stop grazing Thee

In your drops I beheld my true face

And became the Self by your grace.

We are not just water, we are much-much more

We are nothing else but the Ethereal Soul

That’s what always keeps on with self-struggle and fight

Always taking refuge in the Holy Light.

All in my veins from now on you dwell

You silently billow in my every cell

We are one and we are whole

Mother Ganga, Divine Soul.

(Mohini: Ganga and I)