Paramahansza Jogananda: Egy ​jógi önéletrajza

KÖNYVAJÁNLÓ

Ezt a könyvet mindenkinek olvasnia kellene!

Paramahansza Jogananda egy olyan meghatározó jelentőségű jógi, aki a jógát a nyugati világba elhozó mesterek első hullámának egyik legelső tagja. Önéletrajza nem is a szó szűkebb értelmében vett curriculum vitea, hiszen a mester életén keresztül számos jeles személy, szent és tőlünk térben (és most már lassan időben is) távol álló hétköznapi ember életébe, sorsába és tanításaiba kapunk bepillantást. Azaz, a kelet és a keleti filozófiák iránt érdeklődők számára ez egy alapmű, amit egy olvasásra nem is feltétlenül lehet feldolgozni. (Mondjuk a rengeteg és hosszú lábjegyzet nem könnyíti meg éppen az olvasást, de ezek gazdag tudástartalma miatt nem érdemes engedni a kísértésnek, és „elbliccelni ezek elolvasását”, hanem ezeket az apróbetűs részeket is érdemes végig böngészni.)

Ez a könyv meglehetősen speciális hatással volt rám, az egyszeri olvasóra, aki az önéletrajz által oly részletesen taglalt spirituális témáknak (legjobb esetben is csak) a felszínét kapargatja. Egyrészt elkeserített. Elkeserített, hogy milyen tudatlan vagyok, és hogy milyen messze állok azon magasságoktól, melyek meghódítására a fiatal Mukunda (Jogananda beavatás előtti, mondhatni „polgári” neve) már kora gyermekkorában céltudatosan nekiindult. Sokszor éreztem úgy olvasás közben, hogy ezt a szintet nemhogy a jelen életemben, hanem az elkövetkezők sokaságában is szinte reménytelen elérni. A könyv másrészt hihetetlen felemelő és lelkesítő hatással volt rám. Mert lehet, hogy ez a világ még messze van, de létezik! És ez mindennél fontosabb. Ha sok élet kell az eléréséhez, hát sok élet kell… De van, és vannak olyan tanítások és mesterek, akik képesek ide elvezetni az embert. És különben is benne van a Bhagavad Gítában, hogy ezen az úton nincs veszteség. Azt hiszem, e könyvet olvasva értettem meg, mit is jelent ez az ígéret.

A könyv lapjain csak úgy hemzsegnek a csodák, tanítások és bölcs történetek. Ezek hatása alól nem is tudja kivonni magát az olvasó. (És itt a tényleges olvasóra gondolok, nem arra, aki néhány oldal, vagy fejezet után legyintve félreteszi a könyvet.) A könyv hatására többet gyakoroltam a jógát, mint korábban, sőt mire észbe kaptam, már ott is ültem egy hétvégi jógaelvonuláson a Pilisben, a Sivánanda Asramban (ezt évek óta halogattam…)

Sivánanda Mesterről (és Mestertől) már sokat olvastam. Nagyon érdekes volt egy másik nagy jógi életét és gondolatait követni ebben a könyvben. Mennyire különböző, mégis mennyire egyforma. A tanítás lényegét és célját tekintve mindenképpen. Ebből is látszik, hogy sok út van, és az így, vagy úgy, de mind ugyanoda vezet…

Nem túlzás azt mondani, hogy ez a könyv egy spirituális remekmű. Magyarul már hangoskönyvben is elérhető: https://voiz.hu/hangoskonyvtar/paramahansza-jogananda-egy-jogi-oneletrajza/ 19 és fél óra alatt végig is lehet hallgatni (bár javaslom, hogy többi időt szánj rá, és töprengj egy picit a hallottakon).

Azt hiszem, meg kell ismerkedjek a krija jógával (is).