A 2021-es év időszak karácsonyi sikerkönyve 2022-ben végül engem is utolért. Igazából nem is akartam elolvasni, csakhát ugye, az a fránya marketing… Már megint csőbe húzott…

Ha emlékszünk, ez volt az a könyv, ami rejtélyes módon egyszerre csak eltűnt a Libri könyvesboltok polcairól, a nagy könyvkereskedelmi láncok kínálatából, és a nagyobb online könyváruházakból is. Erre ugye az ember csak felkapja a fejét. Mi történt, talán betiltották? A jól értesültek a kiadóváltást látták a háttérben: Kepes András több más szerzővel együtt az újonnan induló Open Books kiadóhoz szerződött át, amit a Libriből frissen távozott vezetők alapítottak. A Libri persze cáfolta, hogy a könyv emiatt került volna ki a kínálatból, és technikai, meg gyártási nehézségekre, meg holmi üzleti titkokra hivatkozott, de hát ilyen (átlátszónak tűnő) kifogásokkal nem lehet elhomályosítani az összeesküvés elméleteken edződött olvasóközönség éleslátását, és ettől ugye máris érdekes a könyv… Pedig még egy sort sem olvastunk belőle. Nem lehet tudni, hogy ez szándékos marketinghúzás volt-e, de nagyon bejött.

A másik zseniális marketingfogás a címválasztás volt. Azt olvastam valahol, hogy a szerző által tervezett eredeti cím – nevezzük ezt a könyv munkacímének – nem is az volt, ami alatt a kötet végül megjelent, hanem így szólt: „Szikrázó mondatok”. Ez – bár sokkal jobban illik a könyv tartalmának összességéhez – sokkal kevésbé ragadja meg a potenciális olvasó figyelmét, és kezdi birizgálni a képzeletét, mint az, hogy „A boldog hülye, és az okos depressziós.”. Naugyehogyugye….

Ehhez képest a grafikusnak már meg sem kellett erőltetnie magát, elég volt egy faék egyszerűségű borító. Ezt a könyvet úgyis a botránygyanú, a cím, no és persze a jól ismert szerző neve adja el. Szégyen, de Kepes Andrástól én még egy könyvet sem olvastam, pedig írt vagy nyolcat.

Tévés személyiségként voltak róla pozitív, de igencsak homályos emlékeim.  Összességében egy szimpatikus embernek tűnt. Így ami miatt elolvastam ezt a könyvet, az mégis leginkább az ügyes címadás volt.

A cím tetszett, ennek ellenére az első oldalakon kicsit megijedtem, majdnem abba is hagytam az egészet. A könyv ugyanis – erre utal a cím is – Popper Péter elhíresült mondatából indítja gondolati ívét, ami kb. úgy szól, hogy „Manapság az ember intelligens és depressziós, vagy boldog és hülye”. A könyv ennek a gondolatnak az apropóján – számos aspektusból – a boldogság kérdéskörét járja körül. Látszólag. Mert amikor kb. a közepénél járva a feleségem megkérdezte tőlem, hogy miről szól ez a könyv, csak annyit tudtam felelni neki, hogy „mindenről is.” Az elején – és itt ijedtem meg, és hagytam abba majdnem – a könyv kicsit olyan, mint egy szakdolgozat. Felsorol és egybefűz egy csomó tudományos kutatást. Ezt egyébként érdekesen és olvasmányosan teszi, de eleinte azt hittem, hogy a szerző az idézett Popper Péter babérjaira tör, és egy pszichológiai szakkönyvet akar írni. Ez az érzés azonban elmúlt, mert ahogyan egyre több mindenre tért ki az elbeszélés – valóban elkezdett mindenről is szólni – úgy felejtkeztem bele egyre jobban, és jobban. Ahogy a tudományos kutatások kölcsönvett eredményei és a tények felsorolása mellett kibomlottak a személyes életpéldák és az ezekből humorral és nem kis öniróniával levont következtetések rájöttem, hogy ez itt nem egy pszicho-szakkönyv, hanem egy memoárkötet. Méghozzá gördülékeny, kellemesen érdekfeszítő, és szórakoztató stílusban megírva.

Hetvenvalahány évesen a szerző már nem foglalkozik azzal, mit írhat le, és mit nem. Kritika és önkritika, humor és önmagára is vonatkoztatott enyhe szarkazmus teszi szórakoztatóvá ezt a könyvet. Kepes András már azt is megengedheti magának, hogy arról írjon, mit is rontott el, azzal együtt, hogy nem ez a hangsúlyos, sőt, itt-ott nyomokban némi önfényezés is előfordul, de még a bőven elfogadható mértéken belül. Sőt, ennyi bőven kijár egy ilyen karrier után.

A hatalmas műveltséget, az élet dolgaiban való átfogó tájékozottságot (és/vagy nagyon alapos előkészítést) sugárzó sorokon a saját korlátait is meglátó, de gondolkodó ember humánuma süt át. A kissé girbe-gurbán haladó gondolati ívet fűszerező anekdoták egyszerre teszik érdekessé, tanulásgossá és szórakoztatóvá a művet. És ez nem kis dolog.

Nem számít, hogy a könyv megírásával mi volt a szerző célja. Nem számít, hogy mi is a pontos műfaja. Csak az számít, hogy érdemes elolvasni.