Úgy látszik, eljött az idő…
Úgy látszik, eljött az idő…
A minap befejeztem „A megváltás ára” c. könyv második részének szerkesztését. Ezt pontosan úgy kell érteni, hogy a szerkesztést természetesen elvégezték a szerkesztők (Nádasi Krisz és Csepeli Veronika – innen is köszönöm nekik), viszont eközben adtak egy csomó feladatot nekem is: „Ezt rövidítsd le, ezt ki kellene húzni, innen hiányzik ez és ez, ez túl hosszú, ez meg túl rövid”. Ilyenkor fogom magam, és többé-kevésbé engedelmeskedem a szerkesztői instrukcióknak. De inkább többé. Mert kicsit távolabbról (értsd hosszabb idő után) visszanézve a szöveget mindig rá kell jönnöm, hogy bizony igazuk van. Ezért megfogadom a tanácsaikat, s csak igen ritka esetben kötöm az ebet a karóhoz, amikor úgy érzem, hogy a javítással tényleg valami nagyon lényeges és máshogy nem kifejezhető aspektus veszne el a könyvből.
A második kötet elég sokáig várat(ott) magára. Az első rész 2020-ban jelent meg, és bár második résszel a szerkesztők már ekkor elkészültek, nekem valahogy nem volt erőm, hogy nekiveselkedjek, és elvégezzem az ezzel kapcsolatos feladataimat. Közben megszületett és megjelent még egy könyv (a Tacs-Co), sok energiámat elvitte a könyvekkel kapcsolatos olyan feladatok sora, mint a marketing, a bemutatók és a logisztika megszervezése, a blogolás, és – a Mohíni felbujtására elkezdett – podcast készítés, továbbá a hangoskönyv készíttetés is (Angyal feketében). Mindezt család és munka mellett. A megváltás árának második része pedig türelmesen várt a sorára a gépem merevlemezén. Egészen mostanáig.
Az elmúlt hónapokban ugyanis sorra történtek az olyan események, melyek miatt valahogy egyre gyakrabban merült fel bennem a kérdés: „Mi lesz már?”. Mikor állok neki a folytatást készre „csinálni”? Ezekről a jelekről és jelzésekről egyszer mesélek még, bár vannak közöttük olyan személyes jellegűek is, amelyeket nem lesz könnyű leírnom (egyáltalán nem azért, mert rosszak, hanem mert annyira magánjellegűek, hogy a másik fél miatt nagyon alaposan végig kell gondoljam, mit lehet ezekből megosztani). Most legyen elég annyi, hogy felismertem: úgy látszik, eljött az idő, hogy a második rész is napvilágot lásson.
Így hát elővettem a szerkesztői instrukciókkal és javításokkal teletűzdelt szöveget, a családot elküldtem strandolni, és nekiálltam. Eleinte nehezen ment. Rájöttem, hogy kicsit tartok a feladattól, mondhatnám úgy is, félek tőle… Ez persze nevetségesnek hathat, de gondolj arra, hogy sok idő telt el a kétirat megszületése óta, és nem tudtam, hogy a mai énem mit fog szólni a múlt évtized-béli önmagam által leírott történet befejező részéhez. Ez a félszegség azonban hamar elmúlt, beszippantott a történet. Azt éreztem, amit Stephen King is megírt „Az írásról” c. remek könyvében. Ő ugyanis azt mondja ehelyütt, hogy ő írásainak első olvasója. Rácsodálkozik arra, amit írt. Ez történt most velem is. Voltak olyan részek, amiken (ismét) meglepődtem. (Először akkor, amikor megírtam.)
Azzal az elhatározással ültem neki a munkának, hogy ha kell, drasztikusan átírok egyes részeleket. Hiszen nem kis idő telt el a kézirat megszületése óta, ami alatt én is sokat tanultam, tapasztalatam, és talán egy kicsit fejlődtem is. Erre végül nem került sor, csak ott és olyan mértékben, ahogy a szerkesztők javasolták. (Elárulom, hogy itt-ott ez azért a szöveg jelentős módosítását jelentette.) De a tartalmon és a történeten nem változtattam. Viszont az azóta bekövetkezett események tükrében sok minden, ami a könyvben van, más értelmet (is) nyert, mint amikor megírtam. A szöveg ugyanaz maradt, de az események itt-ott átértelmezték. És így talán még érdekesebb. Remélem, te is ilyennek fogod találni, mikor olvasod.
A folyamat most ott tart, hogy a megszerkesztett kézirat már a korrektornál van, Gebei Viki, a grafikusművész, aki ez első kötet (és nem mellesleg az összes eddig megjelent könyvem) borítóját tervezte, pedig már dolgozik az új borítón.
Ha érdekel titeket egy könyv születésének története, hamarosan jelentkezem további érdekességekkel.
Nandagópa
Nincs jobb, mint egy jó könyv illata
Érdekelnek a könyveitek, hol tudhatnék meg többet róluk?
Saját kiadványainkról a Könyveink rovatban olvashatsz.
Itt tudhatod meg, miről szólnak, találkozhatsz a szereplőkkel, olvashatod azok véleményét, akik már olvasták a történeteinket. Találni fogsz itt érdekes sztorikat is a könyvek születéséről.
És persze itt meg is rendelheted őket.
Jó szórakozást kívánunk!
Hírlevél
Közös
kaland
0 hozzászólás