A könyv hangja, avagy a hallgatás művészete
Eredetileg egy reklámcélú posztot akartam írni abból az alkalomból, hogy az Angyal feketében felkerült a hangoskönyvek hazai Netflixének, a VIOZ hangoskönyvtár kínálatába is. Merthogy ilyen is van. Hosszasan akartam lelkendezni arról, hogy ez micsoda egy jó dolog (és tényleg az), mert a hangoskönyveket olyan időben is olvasunk, melyet egyébként elvesztegetettnek tekinthetünk: kocsiban, utazva, vagy még inkább dugóban ülve, buszon, vonaton utazva, a közértben, okmányirodában sorban állva, vagy mosogatás közben. Én legutóbb pl. kutyasétáltatás alatt hallgattam Popper Péter Pilátus testamentuma c. regényét ilyen formában (bár a kutyasétáltatást mondjuk nem számolom bele az elvesztegetett idő kategóriájába.)
Szóval a hangoskönyv tényleg jó dolog. Ha korábban is figyelemmel kísérted az írásaimat, akkor talán emlékezhetsz arra, hogy A megváltás ára c. regényt is egy hangoskönyv inspirálta: Bulgakov Mester és Margarétája, melyet Szilágyi Tibor előadásában hallgattam meg lakásfestés közben. Ez arra is kiváló példa, hogy egy művészi előadásban „magadhoz vett” történet milyen pluszt adhat még ahhoz képest is, ha magadnak/magadban olvasod a könyvet.
Na, ezzel a marketinges részt tényleg le is tudtam. A továbbiakban másról szeretnék írni. Nevezetesen arról, hogy a hangoskönyv hallgatás közben észrevettem valamit. Valamit, ami annyira evidens, hogy eddig fel sem tűnt, és talán neked sem tűnik fel. Viszont fontos. Nagyon fontos. Hogy ne úgy járjunk, mint Woody Allen az ő híres mondásában: „Elvégeztem egy gyorsolvasó tanfolyamot, és húsz perc alatt elolvastam a “Háború és békét”. Oroszokról szól.” Mert ezen általában jót röhögünk, pedig ez komoly dolog ám! És egyben a hangoskönyv hallgatás veszélye is. Fura lehet egy könyv meghallgatása kapcsán veszélyről beszélni, de ez mégis reális. Mert ugye amikor hangoskönyvet hallgatunk, mást is csinálunk:
- szólnak hozzánk, és mi válaszolunk,
- vezetés közben kialakul egy „közlekedés szituáció”, ami elvonja a figyelmünket,
- kutyaséta közben kicsúszik a póráz a kézből, és mi rohanhatunk a blöki után,
- vagy egyszerűen csak elkalandozik a gondolatunk. Mert láttunk valamit közben, vagy mert a hallgatott szövegről eszükbe jut valami, amiről eszünkbe jut még valami, amiről megint eszükbe jut más valami… és így tovább, a végtelenségig.
- A hangoskönyv pedig közben pereg tovább, a felolvasó, a művész rendületlenül megy előre a szövegben, az előadásban. Nincs tekintettel arra, hogy a mi elménk közben máshol jár.
A könyvhallgatás másik veszélye, hogy hajlamosak vagyunk sokkal több részletben hallgatni a könyvet, mint ahogy olvasnánk. Mert a papírkönyvet (vagy ebookot) akkor veszi elő az ember (általában), ha tudja, hogy legalább egy kis ideje van olvasni. A hangoskönyvet viszont pár percre is be lehet kapcsolni, nagy a kísértés. És így apró cafatokra forgácsoljuk a történetet. Olyan, mintha apró lyukú reszelőn reszelnénk le az almát, és úgy vennénk magunkhoz. Mert alma így is, úgy is. De az élmény mégsem ugyanaz, a pépen nyammogva, mint amikor a gyümölcs friss húsa harsogva ropog a fogunk alatt.
Magyarán a hangoskönyv hallgatás veszélye abban áll, hogy azt hisszük, hogy meghallgattuk (=elolvastuk) a könyvet, közben pedig nem. Csak átrohantunk rajta, oda sem figyelve. És így éppen az ellenkezőjét értük el annak, amit akartunk: nem kihasználtunk valamilyen „resztli-időt”, hanem elvesztegettük. És közben még be is csaptuk magunkat.
Ennek elkerülésére előhívhatunk különböző koncentrációt technikákat is, de csak ésszel. Vezetés közben például ugye, nem jó csak a hangoskönyvre koncentrálni. De tulajdonképpen még főzés közben sem, nehogy a zöldségek mellett néhány ujjpercünket is beleaprítsuk a levesbe.
Akkor mit tegyük a felszínes hallgatás elkerülésére?
Az én technikám nagyon egyszerű. Mielőtt bekapcsolom a hangoskönyvet, megpróbálom felidézni, hogy pontosan hol is tartok, mi is történt legutóbb. És ha nem tudom ezt megtenni, vagy bizonytalan vagyok, akkor újra hallgatom. Az adott fejezetet, de még az is lehet, hogy az előzőt. Ha pedig rajtakapom magam, hogy elkalandozott a figyelmem, azon nyomban visszatekerem a felvételt, és meghallgatom újra, odafigyelve.
Valójában ennyiben áll a hangoskönyvhallgatás „művészete”. Nem valami bonyolult, ugye?
Szóval olvassunk, és hallgassunk könyveket!
(Sp)irodalomra fel!
Téged is várunk!
Azon túl, hogy itt megtalálod saját kiadású könyveinket, számtalan más dolgot is tehetsz:
Publikálhatod saját, spirituális témájú írásaidart
részt vehetsz az oldal szerkesztésében
Olvashatsz és írhatsz ajánlókat spirituális könyvekről
bemutatkozhatsz grafikusként, szerkesztőként, korrektorként
Hogyan tehetem meg mindezeket?
Küldj egy emailt az info@spirodalom.art email címre.
Ha publikálni szeretnél, akkor küldd el a műved, vagy annak egy részét. A beküldött művekből szerkesztőbizottságunk választja ki, mit tegyünk közzé. A kiválasztott művek a Társalkotók rovatban jelennek meg.
Ha grafikusként, szerkesztőként, korrektorként, webdesignerként szeretnél bemutatkozni, akkor küldj az info@spirodalom.art email címre egy rövid bemutatkozó anyagot, ha lehet, referenciákkal együtt. A bemutatkozások az Alkotótársak rovatban jelennek meg.
Mindkét lehetőség ingyenes, de fenntartjuk a jogot arra, hogy megválasszuk, ki jelenjem meg az oldalon.
További részleteket emailen, vagy telefonon tudsz egyeztetni velünk.
Nincs jobb, mint egy jó könyv illata
Érdekelnek a könyveitek, hol tudhatnék meg többet róluk?
Saját kiadványainkról a Könyveink rovatban olvashatsz.
Itt tudhatod meg, miről szólnak, találkozhatsz a szereplőkkel, olvashatod azok véleményét, akik már olvasták a történeteinket. Találni fogsz itt érdekes sztorikat is a könyvek születéséről.
És persze itt meg is rendelheted őket.
Jó szórakozást kívánunk!
Hírlevél
Közös
kaland
0 hozzászólás