Jó vagy rossz
Jó, vagy rossz
Ez a világ a jó és a gonosz (rossz) örök küzdelmének színtere. Legalábbis annak tűnik. Nehéz nem így látni, különösen manapság. Ez már csak azért is érdekes, mert rossz embereket ugyanakkor szinte lehetetlen találni benne. Nem hiszed? Akkor menj, és próbáld csak meg! Kérdezd meg az embereket, hogy rosszak-e. Ne másokról, magukról kérdezd őket! Ja, és kezd magaddal! Kérdezd meg magadtól, hogy rossz ember vagy-e?!? Na, mi a válasz?
Az emberek általában nem tartják magukat rossznak, főleg nem gonosznak. Bűnösnek esetleg, de az nem ugyanaz. Mert a bűnbe „beleesik” az ember, rosszá pedig válik. Magától. A „beleesés” általában külső körülmények folyománya – mondjuk –, kell hozzá egy rajtam kívülálló verem, amibe bele lehet zuhanni, s kell még hozzá a lebírhatatlan erejű gravitáció is. Külső körülmény akkor is mindig bőven akad, amikor látszólag nincs is. Mert a tolvajt az alkalom szüli, s még a hidegvérrel előre kitervelt gyilkosságot végrehajtó lator védőügyvédje is bőven talál hivatkozási alapot, ha másban nem, mentális zavarban, vagy a múlt ködébe vesző rettenetes gyermekkorban. Csak Shakespeare III. Richárdja mondja ki, hogy „úgy döntöttem, gazember leszek”. Bár ő is csak az után, hogy előtte hosszasan kesereg saját csúfságán:
„De én, aki nem játszani születtem
Sem tetszelgő tükröknek udvarolni,
Kit durván véstek és szerelem fénye nélkül
S riszáló nimfák előtt nem feszíthet,
Kit megfosztottak minden szép aránytól
S a természet becsapott termetemmel,
Ki torzul, félig kész, s idő előtt
Küldettem el e lélegző világba,
Bénán s idétlenül, hogy a kutyák
Megugatnak, ha bicegek előttük –
Én ilyen fuvolázó békekorban
Nem is tudok egyébbel szórakozni,
Mint hogy a napon nézem árnyamat
És csúfságomat magam magyarázom:
Én, mivel nem játszhatom a szerelmest,
Hogy eltöltsem e csevegő időt –
Úgy döntöttem, hogy gazember leszek
S utálom e kor hiú gyönyörét.” (Ford: Vas István)
Tehát még ő is, a híres hivatkozási alap, aki tudatosan dönt saját gonoszsgáról, még ő is a körülményeket okolja: a rossz kort, melybe csúf külsővel belepottyant.
„- Most pedig mondd meg nekem, miért használod állandóan ezt a kifejezést: „jó emberek”. Mindenkit így szólítasz?” – kérdezi Poncius Pilátus az elébe citált vádlottat Bulgakov Mester és Margaritájában.
„- Mindenkit – erősítette meg a rab. – Rossz ember nincs a világon.”
Feleli Jesua ha Nocri (Jézus) Pilátusnak, miután megkorbácsoltatta őt azért, mert jó embernek merészelte őt szólítani, a hatalmának kijáró „Hégemón” cím használata helyett.
„- Ezt először hallom – mosolygott Pilátus. – De meglehet, nem ismerem eléggé az életet… A továbbiakat nem kell jegyezned! – fordult titkárához, holott az amúgy sem írt fel semmit; majd folytatta a beszélgetést a rabbal: – Talán egy görög könyvben olvastál erről?
– Nem, önállóan jutottam erre az eredményre.
– És ezt hirdeted?
– Igen, ezt hirdetem.
– Itt van például Marcus centurio, akit Patkányölőnek neveznek: szerinted ő is jó ember?
– Ó, igen, csak persze boldogtalan. Amióta a jó emberek elcsúfították az arcát, azóta durva lett és kegyetlen. Vajon ki tette ezt vele? Érdekes volna megtudni.” (Ford: Szőllősy Klára)
A Mester és Margarita persze nem intézi el ezt a kérdést egyetlen rövid párbeszéddel, végsősorban az egész könyv erről szól: van-e különbség a jó és a rossz között.
Én jó vagyok, mások persze rosszak – mondja ki az egó saját, vagy csoportérdekekből levezetett önérdeke szemüvegén keresztül minősítve a világ dolgait. És itt kell nagyon résen lenni, mert innen könnyen találhatjuk magunkat a gázkamrák világában, akár mint áldozat, akár mint az azokat a lángok közé hajszoló pribék, aki meg van győződve arról, hogy amit tesz jó, hiszen csak a rosszakat pusztítja el.
Hogy mi a rossz és mi a jó ezért felettébb lényeges kérdés. Ennek megértése régóta foglalkoztatja az embereket, pedig az ősi tanítások erre már régóta határozott útmutatással szolgálnak. Ezekkel sokunk számára „csak” az a probléma, hogy érteni sem nagyon értjük őket, nemhogy a mindennapi életben alkalmazni lennénk képesek azokat. Ezért van szükség olyan tanítókra, mesterekre, mint a híres jógi, Szvámí Szaccsidánanda, Sivánanda Mester közvetlen tanítványa, aki egyszerűen és élvezetesen magyarázza el ezt a kérdést. Ő így tanít:
„Mikor egy jó dolgot rossz helyre teszel, az gonosszá válik. Mikor rossz célra használod, gonosszá válik. Vedd példának a saját csini hajadat! Mindaddig, míg itt (a fejed tetején) van, mindenféle finom samponnal és kondicionálóval kezeled, illatosítod, fésülgeted, ápolgatod. Mindaddig, amíg a fejeden van. És most képzeld el, hogy egy hajszálad a tányérodba esik, amiből eszel! Hát azt ugyan nem fogod besamponozni… Mikor itt (a helyén) volt, oly nagyon is kényeztetted. De mikor ugyanaz a hajszál a tányérodra esett, akkor már grimaszolsz. Akkor, a te hajad most gonosz? Egy jó dolog, ami rossz helyen van.
Ennyi az egész!
Bizony!
Vagy itt van pl. a méreg. A halálos méreg. Az gonosz? Sok orvos használja arra, hogy életeket mentsen. Mert tudják, hogy kell használni. Ugyanazt a halálos mérget életmentésre használják. Ha nem tudod használni, életeket vehetsz el vele. Szóval akkor mi is a gonosz itt? Ha azt mondom, hogy a hogy gonosz létezik, az idebentről indul. Te teszed a dogokat gonosszá. Vagy istenivé…”
Hát ennyi. Ilyen ijesztően egyszerű. Érdemes megnézni a fenti videót, amit ebben a posztban is megtalálhatsz, mert Szvámí Szaccsidánanda szórakoztatóan szemléletes előadásában mindez sokkal jobban érthető.
Egyebek mellett ezzel a témával foglalkozik a hamarosan megjelenő, a Megváltás ára c. regény is, melyet a Mester és Margarita és a védikus tanítások inspiráltak. Személyes meggyőződésem, hogy eme alapkérdés helyes megértése és megválaszolása szoros összefüggésben van a megváltás problematikájával.
Nincs jobb, mint egy jó könyv illata
Érdekelnek a könyveitek, hol tudhatnék meg többet róluk?
Saját kiadványainkról a Könyveink rovatban olvashatsz.
Itt tudhatod meg, miről szólnak, találkozhatsz a szereplőkkel, olvashatod azok véleményét, akik már olvasták a történeteinket. Találni fogsz itt érdekes sztorikat is a könyvek születéséről.
És persze itt meg is rendelheted őket.
Jó szórakozást kívánunk!
Hírlevél
Közös
kaland
0 hozzászólás