Karma és betegség

(Készült Srí Szvámí Sivánanda A karma megértése, Karmák és betegségek, valamint a Karma c. művei alapján.)

Sokan meghalnak, még többen túlélik. Bár egyre több és több tudományos és tudománytalan információ lát napvilágot a COVID-19-ről, ezek sokszor ellentmondásosak, és a vakcinahívők és oltásszkeptikusok folytonos vitájával fűszerezve leginkább összezavarják a kapaszkodó után tapogatódzó laikust. Mert arra ma még nincs valódi magyarázat, hogy miért hal meg egy fiatal, akinek még ismert alapbetegsége sem volt, és miért éli túl a sokféle egészségügyi problémával küzdő idős, akár enyhe tünetekkel, sőt, mint a kezdő példában láttuk, tünetmentesen ugyanazt a vírust, ami egyesek szerint nem is létezik.

Ha a jógikat, és az ősi tanításokat kérdezzük, biztosak lehetünk benne, hogy tőlük kapunk választ erre is. Hogy ez kielégít-e minket, az már egyéni habitus, hit és látásmód kérdése, de itt legalább van válasz, mégpedig olyan, amit e bölcsek a természeti törvényekből vezetnek le.

 „Minden embernek átfogóan meg kell ismernie a természet törvényeit és azok működését. Ezt követően az ember simán és boldogan élheti meg ezt a világot. A segítő erőket a lehető legjobb módon céljainak szolgálatába állíthatja. Az ellenséges vagy ellentétes áramlatokat pedig semlegesíteni tudja. Ahogy a hal a sodrás ellen úszik, úgy lesz ő is képes szemben állni az ellenséges áramlatokkal is azáltal, hogy megfelelően szabályozza és kellő óvintézkedésekkel védi magát. Különben rabszolgává válik” – írja a XX. századi India egyik legnagyobb jógija, Szvámí Sivánanda, aki maga is orvos volt. – „A természeti törvényeket megértve bármilyen módon formázhatja vagy alakíthatja karakterét. Ugyanígy ezen élet óceánjának bölcs tengerésze, aki részletes ismeretekkel rendelkezik a karma és a természet törvényeiről, gond nélkül hajózhat és valójában elérheti az élet célját. A természeti törvényeket megértve bármilyen módon formálhatja vagy alakíthatja jellemét.”

Az okság törvénye, a hatás és ellenhatás, és a kiegyenlítődés törvénye együtt működnek. Az okság törvénye a fő, mivel ez magában foglalja a hatás és az ellenhatás törvényét és a kiegyenlítődés törvényét is. Az az okság törvényét nevezik egyben a karma törvényének. A karma egy szanszkrit kifejezés, amely cselekedetet vagy tettet jelent. Bármilyen fizikai vagy szellemi cselekedet karma. A gondolkodás pedig mentális karma. 

A karma ugyanakkor többrétegű jelentéssel bíró kifejezés, mert a cselekvés (vissza)hatását is jelenti egyben. Ebben a felfogásban tehát a cselekvés és annak következménye valójában nem különül el. A következmény a cselekvés része, és nem választható el tőle. Ha van akció, akkor ott reakciónak is kell lennie. A reakció mégpedig azonos erejű és hasonló jellegű lesz, mint az akció. Minden gondolat, vágy, képzelet és érzelem reakciót vált ki. Az erény meghozza a maga jutalmát és fordítva, elhozza a maga büntetését. Ez a hatás-ellenhatás törvényének működése. Ez a karma működése.

„Ha az egyéni életre a fizikai test születésével kezdődő és annak halálával végződő elszigetelt eseményként tekintesz, akkor nem találsz helyes magyarázatot vagy megoldást az élet dolgaira” – mondja Szvámí Sivánanda. – „Isten nem bünteti a gonoszokat, és nem jutalmazza az erényeket. Saját karmáik hozzák el a jutalmat és büntetést. A hatás-ellenhatás törvénye hozza a gyümölcsöt. Isten senkit sem hibáztat.”

A védikus irodalomban van egy gyönyörű hasonlat: Ha az íjász már kilőtt egy nyílvesszőt, az már elröppent tőle és nem képes visszahívni. A hátán lévő tegezben a felhalmozott nyílköteg a felhalmozott tettekből áll (szancsitá). A kilőtt nyíl a gyümölcsöt hozó tettek karmája (prárabdha), az a nyíl, amelyet az íjából készül lőni, jelen tettekből fakadó karma (szancsitá). Ezek közül tökéletesen uralja a felhalmozott (szancsitá) és az aktuális tettekből fakadó karmákat (ágámi), de gyümölcsöző tettek hatását (phrárabda) biztosan le kell dolgoznia. A múltat, amely elkezdte kifejteni hatását, mindenképpen meg kell tapasztalnunk. „A gyümölcsöző karmát még az Úr sem tudja megakadályozni” – mondja Sivánanda Mester.

Ha jobban belegondolunk, ebben van némi logika. Aki a fizikai lét alapjait szívja el másoktól, annak viszonzásképpen az élet alapjához, a levegőhöz való hozzájutása nehezül el. Az épp aktuálisan megjelenő járvány áldozatai pedig azok lesznek, akik fegyveres gyilkosságtól sem riadva vissza elrabolták mások javait. Aki ilyen tettekre vetemedik, az minden alkalommal ott lesz az járvány áldozatai között, és súlyos szövődményekben fog szenvedni.

Akkor most tekintsünk úgy a COVID áldozataira, mint rablógyilkosokra, akik megérdemelt büntetésüket szenvedik el? Semmiképpen sem. A világ nyilván sokkal bonyolultabb annál, hogy ilyen felszínesen leegyszerűsíthető legyen. Az okok és okozatok hálózata ennél nyilván sokkal bonyolultabb. Nem is beszélve arról, hogy az előző életek karmáit felhalmozó személyek nem (teljesen) azonosak azokkal, akik éppen szenvednek. Nem a teljes személyiség „vándorol”, hanem az aktuális és előző életekben szerzett tapasztalatok, benyomások vagy képességmaradványok (szamszkárák), melyek megmaradnak a csittában, azaz a tudat alatti elmében. Ezek köré szerveződik aztán az új test és az elme, ezek határozzák meg azokat a tendenciákat, amelyeket az egyén földi élete során sorsnak nevezünk.

Aztán meg, aki éppen tünetmentesen, vagy enyhébb tünetekkel esik át a Covid fertőzésen, az sem gondolhatja magáról, hogy ő mentes a karmáktól. Ha így lenne, valószínűleg nem lenne e korban a Föld bolygó lakója. A jógikus tanítások szerint mentális betegségek például annak jutnak osztályrészül, aki másokat bánt, megszegi az ígéreteit, nagy csalódást okoz a másiknak, valakit megfoszt vagyonától, vagy nyilvánosan megszégyenít valakit. Aki képmutató, aki a jóság és az erény leple alatt folyamatosan apró zsarnokságnak beillő tettekkel gyötör másokat, aki folyamatosan rosszul bánik a kisgyerekekkel, veri őket, keményen bánik velük, arra viszketegség és különféle bőrbetegségek várnak. Fülgyulladás, vagy fülzúgás lesz a jussa a pletykásnak, vagy aki szeretni hallgatni, ahogy másokat sértegetnek, vagy bántanak. De nem járnak túl jól azok az ügyvédek sem, akik a bíróság előtt kicsavarják az igazságot, az ő „honoráriumuk” ugyanis színvakság, arcrángás, kancsalság, szürkehályog, testi deformitás,  vagy memóriavesztés lehet. A nyerészkedők és a feketepiacozók sem gyógyíthatatlan elhízásra, elefántiázisra, vagy gyomordaganatra vágynak, amikor inkriminált tevékenységüket kifejtik.

A fenti sort még sokáig lehetne folytatni. Ha a felsorolt következményeket és a karma tanáról kapott egyéb ismereteket egymás mellé tesszük, bizony könnyen elönthet minket a tehetetlenség érzése, s hipp-hopp, az élettől is elmehet a kedvünk, hisz minek erőlködjünk bármiért (akár még a gyógyulásért is), ha a karma törvénye már előre elrendezte az átélendő következményeket? Ez még akkor is lehangoló, ha tudjuk, hogy épp azoktól a nyilaktól szenvedünk, melyeket valaha mi lőttünk ki a saját későbbi önmagunkra. Ettől ugyanis nem fáj kevésbé az általu(n)k okozott seb. Ennek ellenére a bölcsek arra bíztatnak, hogy ne legyünk fatalisták. Egyfelől nem tudhatjuk pontosan, meddig terjed az a tapasztalás, amit meg kell élnünk. Nyilván ezért van az, hogy nem haunk meg az első betegségben, ami akár halálos is lehetne, s nem veszünk oda az első balesetben. Lehetséges, hogy éppen a következmények elhárítása érdekében tett erőfeszítések megélése jeleni azt a visszahatást, amit meg kell tapasztalnunk. S bár a karma törvénye kérlelhetetlen – hívják fel figyelmünket –, mégis ott van a kegyelem lehetősége, amit ugyanakkor nem adnak ingyen. A kegyelem a törekvés, a gyakorlás, az önmegtartóztatás és az odaadás „fizetsége” lehet.

Éppen ezért a lelket szokták egy olyan gazdához is hasonlítani, akinek megművelendő földje van.  A földterület adottságai (annak nagysága, a talaj minősége és az időjárási viszonyok) mind előre elrendeltek. Ettől még a gazdának kell eldöntenie, hogy megműveli-e a földet, s ha igen, hogyan teszi azt. Ezt a döntést újra és újra meg kell hoznia, akár még egy aszályos év után is, mert a következő még hozhat bőséges termést. De ha hagyja a földjét parlagon heverni, erre sosem kerül sor.

„A prárabdha csak a múltat érinti, a jövő a te kezedben van. A sorsod megváltoztatható, szabad akaratodból cselekszel” – mondja Szvámí Sivánanda. – „Ne mondogasd azt, hogy ’Így a karma, úgy a karma. A karma hozta ezt rám.’ Gyakorolj és törekedj!”.

Elvégre ez a jóga lényege.

HA MÁST (IS) OLVASNÁL…