Lione Stanislav: Csillagom

Ami jó, az jó! És ez a könyv nagyon jó! Érdekes, jól felépített, és hiteles karakterekkel, (nem kiszámíthatóan) fordulatos történnettel, bájjal és eleganciával megírt szerelmi jelenetekkel (ahogyan csak egy finom női lélek képes ábrázolni az ilyesmit), olvasmányos stílusban és… fontos spirituális mondanivalóval.

Ez a regény jó példája annak, hogy a mélyebb értelmű mondanivalót (mondhatnánk akár tanításokat is) hogyan lehet élvezetesen beleszőni egy olyan történetbe, ahol aztán tényleg minden lapon történik valami. Észre sem veszed, és leckét kapsz a meditációból, szellemi gyakorlatokból, és a spirituális látásmódból. És úgy, hogy közben ezt a történetet a szerelmes-kalandregény-„roadmovie” vonulat miatt a legföldhözragadtabb materialisták is élvezhetik. Persze, ha csak egy kicsit is nyitott vagy a történetet átszövő látásmódra (amint nevezzünk mondjuk „szelleminek”), akkor még jobban fogod élvezni az olvasást.

Ami még szembeötlő volt a regény befejezésének olvasása után, hogy milyen ügyesen voltak előkészítve a fordulatok. Mert amikor pl. kiderült a főhősnőről, hogy ő a <…NO SPILER, tessék elolvasni a regényt 😉>, azon tényleg meglepődtem. Utólag persze kézenfekvőnek tűnik ez a megoldás, de mégsem számítottam erre. És nagyon szépen, tudatosan van előkészítve a történet eleje, hogy aztán a vége olyan szépen épüljön rá, hogy úgy érezd, a dolgok nem is történhettek volna másként.

A Harry Potter, Vaják, Trónok Harca-Sárkányok háza fantasy scénák közepette pedig különösen jól esett egy olyan világban kalandozni, ami helységneveiben is „magyarul beszél”. A személyes kedvencem: Kincsesfehérvár. Ez fontos, mert ettől sokkal inkább otthon éreztem magam a táltosok eme mesés világában, mint Középföldén, vagy Westeros világában.

Szépek a szimbólumok is. Ez a regény műfaját tekintve tkp portal-fantasy, amiben a szereplők egy átjárón keresztül jutnak el egy másik világba. Az átjáró itt nem egy ajtó, vagy szekrény, vagy csillagkapu, hanem egy KÖNYV. És nem ez történik minden alkalommal, amikor kinyitsz egy könyvet? Átrepít egy másik világba. Gyönyörű, és a Végtelen történet legszebb hagyományait felelevenítő megközelítés.  

Na, akkor be is fejezem az áradozást. Lezárásként álljon itt annyi, hogy ha egy élvezetes ám mégis elgondolkodtató olvasmányra vágysz, ettől a regénytől megkapod.

Őszintén ajánlom mindenkinek!

Tökéletes „kariaji” – csaxólok 😉

Lionét meghívtam a SpiroCast-ba, egy beszélgetésre, és szerencsére elfogadta a felkérést. Úgyhogy hamarosan többet is megtudhattok a könyvről, egyesen a szerzőtől. De addig tessék elolvasni! Itt tudod elérni a könyvet, de megtalálod a könyvesboltokban is. 

Stanislav Lione: Csillagom